2014. június 28., szombat

Jay Asher - Tizenhárom okom volt

 
 Fülszöveg:

Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.


 megjegyzés: két nap alatt két könyvet fogyasztottam, és még lógok egy beígért harmadikkal (és egy a héten kivégzett negyedikkel) is, úgyhogy brace yourselves.







A kapcsolatom ezzel a könyvvel igazából csak egy futókalandnak indult; tegnap este úgy döntöttem, beleolvasok. Akkor eszméltem fel, mikor kb. a közepe táján tartottam, de nem volt visszaút. Egy ültömben olvastam ki, és csak egyetlen egyszer álltam fel közben (teáért).

Nagyon sokat hallottam korábban erről a könyvről, de valahogy sosem alakult úgy a dolog, hogy elolvassam, mígnem tegnap este a gépemen barangolva ráakadtam, és azt gondoltam, "hm, miért ne?". A történet annyira magába szippantott, mint korábban könyv talán még soha.



A  t ö r  t é n e t r ő l

Hannah Baker, a középiskolás diáklány öngyilkos lesz. Persze, tesz arról, hogy azok, akik miatt végül erre a döntésre jut, ne ússzák meg lelkiismeret furdalás nélkül, és szalagra mondja az életének egy szakaszát, amit aztán elküld az érintett személyeknek a halála után - pontosan 13-nak. Nem térek ki részletesen ezekre a történetekre, de mindegyik érezteti az emberrel, hogy ez a könyv a valóságról szól.

Azonban van egy másik főszereplőnk is, Clay Jensen. A könyv elején éppen ő kapja kézhez a kazettákat - ő a kilencedik a listán -, és anélkül, hogy tudná, miről is van szó, elkezdi meghallgatni őket szépen sorban. Így bontakozik ki előttünk Hannah élete, Clay élete, és az események összefüggő láncolata, ami ahhoz a bizonyos döntéshez vezetett.

Asher elképesztő módon vezeti egymás mellett a két főszereplő belső monológját. Hannah és Clay kiegészítik egymást, a párhuzamuk csodásan össze van komponálva. Bár tény, hogy engem a könyv elején nagyon zavart az, hogy amolyan durr bele a közepébe módon indul, hiszen semmit nem tudunk meg Clayről, sem Hannahról, semmiről - persze, minden kiderül szépen lassan, úgyhogy megbékéltem.

Maga a könyv szerkezete sem hétköznapi, de Asher - az elsőkönyves! Asher - ebben sem vall kudarcot. A múlt és a jelen történései kiegészítik egymást, nem pedig akadályozzák vagy megismétlik, ugyan úgy, ahogy a kt szemszögű leírás is, a történet pedig olyan gördülékenyen halad előre, hogy az ember észre sem veszi, máris kiolvasta a könyvet.



A  s z e r e p l ő k r ő l

A legtöbbet csak Hannah elmondásai alapján ismerjük meg, azokat a kiragadott jeleneteket kapjuk, amiket a lány látni enged, így sokakról csak ez alapján tudunk ítélkezni. Viszont vannak, akik személyesen is előkerülnek, hacsak néhány percre is. Viszont Asher azokat a karaktereket is hús-vér szereplőkké változtatta.

Hannah-t kívül-belül megismerjük, jobban, mint azt várnánk, és bármennyire is igyekezett Asher, a gond az, hogy nem nagyon sikerült megkedvelnem őt. Mind a 13 ok, amit felsorol számára igen is nyomós indok az öngyilkosságra, és az elején le is szögezi, hogy nem konkrétan ez vagy az miatt, hanem az egész miatt, minden apróság miatt - sőt, arról is beszél, h vannak egyéb tényezők is, amikre külön nem tér ki, csak megemlíti, hogy vannak.
De, hogy értsétek, miről is beszélek, mégiscsak kénytelen vagyok részletesebben kitérni az eseményekre.
Hannah a középiskolában már elsősként elszenvedi, hogy a többiek pletykákat terjesszenek róla - saját állítása szerint ez indította el a lavinát -, megválasztják a legjobb "seggű" gólyának is, ami miatt a fiúk feljogosítva érzik magukat arra, hogy lealacsonyítóan bánjanak vele, mindkét barátja ellene fordul ésatöbbi. Véleményem szerint ezek nem elég nyomósak ahhoz, hogy az ember véget vessen miattuk az életének, és ezért, ahogy olvastam a könyvet, egyre csak dühösebb lettem Hannah-ra. Mert 13 okot említ, miközben 14 van, és ez a 14. a legfontosabb: maga Hannah. Most nem arra célzok, hogy nem értem meg, hogyan jutott ide, éppen csak úgy érzem, túldramatizálta a helyzeteket. Nem voltak barátai, akikkel megbeszélhette volna mindezt, de nem származott szegény családból sem, sőt, a családjával is jó volt a kapcsolata.
De sajnos az, amiket ő felsorol, azok átlagos tiniproblémák, amikkel a legtöbbünknek szembe kell/kellett néznie, ha nem is éppen ebben a formában. Sokkal de sokkal durvább dolgok is történhetnek egy lánnyal (például azzal, akit a bulin megerőszakoltak - az ő története, azt hiszem, rosszabb lenne Hannah-énál).
A végén, mikor már teljesen magába van zuhanva, és tudod, hogy eldöntötte, meg fogja tenni, te pedig tehetetlenül olvasol tovább, nem vált ki a könyv semmilyen más érzést, csak dühöt. Talán ez volt Asher célja, nem tudom. De Hannah-ra ráfért volna néha, hogy megrázzák, hátha magához tér (és erre lett volna jó egy barát, aki viszont nem volt).

Végig azt éreztem, hogy Hannah saját magából akar még nagyobb áldozatot csinálni, mindegy, ilyen áron. Mindenkit okolt, hiszen mindenki más felelős volt, csak éppen ő nem - nem, ő az áldozat, akibe csak belerúgtak, ő igazán nem tehet semmiről. (Hát kérem, nyilván le fognak tapizni, hogyha fél pucéran beülsz egy fél pucér fiú mellé a medencébe, és még hagyod is magad).

Persze, ha így nézzük, a könyv dühítő és pocsék. Viszont ami miatt nekem még is tetszett, az az, hogy azt látjuk, Hannah gyenge. Egy hisztis tinédzser, aki a saját hülyesége miatt lesz depressziós, mert ahelyett, hogy megküzdene a békéért, inkább mindent megtesz azért, hogy sajnálják őt. Mert gyenge. És ez vitte el a hátán a könyvet szerintem - ma már sajnos, azt hiszem, ez nem csak Hannah problémája, hanem sokaké a tinédzserek között.

Clay is hasonlót érez a könyvben, mint én, azt hiszem, ezért vele teljes mértékben azonosulni tudtam. Ahogy vele együtt róttam az utcákat és Hannah történetének helyszíneit, úgy éreztem, Hannah hozzám is beszél - és itt van Asher zsenialitása elásva! -, mintha Hannah rám is dühös lett volna. Úgy éreztem, rajta vagyok a listán (talán pont azért, mert meg is értem őt, meg nem is, ahogy fentebb említette).
De Clay, aki ha ugyan nem is volt szerelmes Hannah-ba, de tetszett neki a lány és segíteni akart neki, érthető módon kikészül a kazetták hallgatása közben, ahogy egyre több és több információ derül ki a történtekkel kapcsolatban, a fájdalma pedig átérezhető.



A  h a n g u l a t 

Depresszív, nyilvánvalóan. Sötét, ragacsos és nem enged elszabadulni. Az írás stílusa egyszerű, pont olyan, ahogy egy tinilány elmesélné, ahogy egy tinédzser fiú kommentálná - egyszerű, tiszta, szívszaggató.


Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amit bátra ajánlhatok mindenkinek korhatárra való tekintet nélkül. És ajánlok is, mert fantasztikus.

u.i.: ha jobban belegondolok, Ashernek nem ez volt a célja ezzel a könyvvel, én nyilván valóan kissé átértelmeztem, mivel ő nyilván azt akarta, hogy Hannah-val érezzünk egyet, sajnáljuk őt - én viszont pont, hogy nem ezt tettem. Mert ha ezt tettem volna, most nagyon de nagyon lepontoznám.

Pontozás:
Történet: 4/5
Karakterek: 5/5

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 260
Kiadás: 2011

2 megjegyzés:

  1. Szia megint!
    Amikor megláttam, hogy erről is készítesz könyvajánlót, nagyon megörültem, mert ez volt az első könyv életemben, amit nem kényszerből vagy mások hatására olvastam el. Csak lekaptam a polcról és végigszáguldottam a sorokon. És nekem nagyon tetszett, ez a pozitív élmény pedig meghatározta könyvolvasói jövőmet.:D
    Nekem maguk a szereplők érdekesen hatottak, mert alig volt, akivel szimpatizálhattam. Ellenben Clayt én nagyon imádtam, Hannaht pedig meg tudtam érteni. Nem éreztem helyesnek amit tesz, de meg tudtam érteni, mert nekem is pont egy olyan időszakom volt, hogy elvesztettem a legjobb barátnőmet és egyedül maradtam, teljesen és az volt a világ egyik legszörnyűbb érzése. (Onnantól fiúkkal barátkoztam.) Viszont én nem igazán rá voltam mérges, hanem mindenki másra, mert rohadtul nem vették észre, hogy baj van. Még a tanár se. És ezért nagyon is sajnálom.
    Viszont szerintem Hannah túldramatizálása indokolt volt olyan szempontból, hogy igen, ez megtörténhet és meg is történik, és rohadtul nincs semmi értelme, úgyhogy mindenki álljon le róla, mert butaság. És dühítő. És nem tudok beszélni.
    Szóval én most szerintem eleget pofáztam, úgyhogy hazamegyek és megint elolvasom.
    Még majd benézek.:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia! :)
      először is, nagyon köszönöm, h írtál :)
      másodszor pedig, örülök, h sikerült beletrafálnom a könyvbe, haha :D hát, nem tudom, Hannah nekem eléggé megosztó. Egyrészt meg értem, miért teszi mindazt, amit, másrészről viszont nem, és meg tudnám rázni. De azt hiszem, ez is hozzájárul ahhoz, amit Asher akart tőlünk, hogy érezzük azt, amit a szalag hallgatói is. Dühöt és tehetetlenséget. De, hogy megértsd, miért is mondom, hogy egy részem nem ért egyet Hannah-val, hozok egy újabb cikket majd, amiben ki fejte, bővebben is.
      Nem, sohasem "pofázhatsz" eleget, nekem nem :D *megölelget*
      Köszönöm még egyszer!!

      Törlés