2016. december 14., szerda

Krampusz


"Amikor problémás családjának tagjai egymásnak esnek az ünnepek miatt, az ifjú Max kiábrándul az egészből, és hátat fordít a Karácsonynak. Nem sejti azonban, hogy az ünnep elutasításával magára szabadította a Krampusz haragját. A Krampusz egy ősi démoni erő, amely megbünteti a hitetleneket. Elszabadul a pokol, kedvelt ünnepi alakok kelnek szörnyűséges önálló életre, és ostrom alá veszik a családi otthont, arra kényszerítve őket, hogy harcoljanak egymásért, ha túl akarják élni az ünnepeket."


Én az a fajta vagyok, aki ha kell egy seprűnyéllel is nekimegy a Sátánnak, de a horrofilmektől sarokban kucorgó párnacsomó leszek. Némi túlzással, de tényleg mintaszerűen le tudok reagálni minden  jumpscaret. Pedig rengeteg Stephen Kinget meg Dean R. Kontzot olvastam, de azok nem váltottak ki belőlem ilyen heves reakciókat.
Kivéve az Állattemetőt.
Azt fényes nappal olvastam és még úgy is rettegtem.

Szóval velem élmény horrort nézni és sokkal szívesebben is nézek társaságban, mint egyedül.
Ehhez képest tegnap éjjel betettem varrás mellé a Krampuszt, ami egy fekete humorral operáló házas horror.
Végkövetkeztetésem? Halál a mézeskalácsokra!

Spoileres leszek és senkinek nem jegyeztem meg a nevét, úgyhogy így tessék olvasni.

Ez a film egyértelműen cselekményközpontú és nagyon ügyesen bontja ki az üzenetét, úgyhogy én tobzódtam a levezetésekben.
Már a kezdő képsorok elűzik minden kétségünket afelől, hogy ez egy átlag karácsonyi film lenne némi ijesztegetéssel tálalva.
A kellemes, meghitt karácsonyi zene ugyanis csak kontrasztként van jelen miközben az emberek egymást ölik az ajándékokért a karácsonyi béke és szeretet jegyében. Igazi tömeges őrület ez, ahogy szó szerint vérre mennek egy-egy ruhadarab felett. De még a betlehemi pásztorjáték is szabadfogású birkózópályává alakul.
Őszinte egy film ez nem hazudik arról, hogy mennyire mélyre képes süllyedni az ember puszta önzőségből, az üzleti világ mennyire képes kihasználni állatias vonásainkat és igazából elég csak egy kis lökés, hogy máris fékeveszett csordaként tiporják le egymást.
A stressz azonban nem ér véget a bevásárlás tömeghisztériájával, mert csak ezután jön még a sütés- főzés, a csupa kellemetlen rokon, akikkel úgy kéne tenni, mintha kedvelnétek egymást.
Csupa álca, hazugság vattacukor felhőbe csomagolva, a kiábrándító valóságot pedig mindenki próbálja valahogy eltakargatni, de hát mégis tudni, még inkább érezni lehet, hogy a karácsony lényege oda.
Nem is csoda ha egy eltépett, Télapónak írt levél, megidézi a Krampuszt.

És itt kell megemlítenem, hogy Krampusz zseniálisan van megtervezve, egyszerre tűnik egy pogány alvilági istenségeknek és a Mikulás sorozatgyilkossággal elítélt testvérének.
Kurva jól néz ki és megjelenésével vár a film utolsó negyedéig, nagyon helyesen.
Addig csak a segédeit láthatjuk, de ők sem panaszkodhatnak. Olyanok, mint a Karácsonyi lidércnyomás rémes ajándékai, csak sokkal jobban felturbózva. Hála nekik végképp elvesztettem a bizodalmam a gyerekjátékokban. Potenciális tömeggyilkos az összes.

Visszatérve a történetre a betlehemes verekedéses jelenetből megismert Max családjához látogatóba érkeznek a rokonaik, akiket reflexből rúgnál fel, mert pontosan ugyanolyan idegesítően irritálóak, mint a te rokonaid. Igen, a tieid is.
A kissrác, meg is kérdezi, hogy miért kell eltűrni őket és erre kap egy nagyon jó választ amit érdemes megfogadni.
Mert sosem tudhatod, hogy mikor lesz túl késő.

Nagyon tetszik az, hogy ugye a Krampusz akkor jön el mikor az utolsó is elvesztheti a hitét és utána már hiába minden. Nem fogják megmenteni egymást a családtagok azzal, hogy hirtelen összefognak, hiszen az már nem a hitről szól, hanem a túlélésről. Csakhogy akkor már hiába kapaszkodsz, hiába bizonygatnád, hogy te más vagy, mint a többiek, nincs menekvés. Addig kellett volna gondolkodni, amíg még lehetett, addig kellett volna észnél lenni, amíg még lett volna lehetőség rá.
Most már nincs.
Most már csak egy hosszú és szenvedéssel teli út vár egyenesen a Pokolba.
Az ünnepről lemállik a maradék csillogás és feltárja magát teljes szörny valójában a Krampusz, aki kíméletlenül elvesz mindent tőlünk és még az utolsó nagy áldozat sem elég másra csak arra, hogy visszalökjön saját  kicsinyes álmaink hazug boldogságába, ami még rettenetesebb börtön hiszen ebből már nincs menekvés. Volt egy esély, de csak neked és azt eljátszottad, hogy tegyél valamit, amiről azt hitted, hogy megszabadít az árnyaktól, de csak ragyogó gömbbe zártál magaddal együtt mindenki mást. És ha még el is futottál volna, együtt tudtál volna élni a tudattal, hogy miattad szenvednek a szeretteid?
Nem, itt már nincs igazi választásod, azt már rég elvesztetted, mikor elfelejtetted, hogy neked mi a karácsony, mi az amiben hinni tudsz és kidobtad a széttépett cafatokat a szélbe.

Okos ez a film, bár ugyanezt a jelzőt már nem feltétlen használnám a gyerekekre. Értem én, hogy a kíváncsiság nagy úr, de ennyire?
A csaj halála még oké, elfogadom, bár lenne egy kérdésem. Vajon ha nem futott volna, akkor is elkapta volna? Nem merek száz százalékra igent mondani, mert szerintem ezek olyanok, mint a Jurassic parkban a T-rexek: ha nem mozogsz, nem lát téged.
Vagy mi lenne, ha nyugodtan elsétálnál? Mint Az utolsó egyszarvúban, amikor elmenekültek a hárpia elől. Jó, jó csak érdekel.
De a többiek, atyaég. Oké, hogy az elején ki van mondva, hogy full retard az egész rokonfamilia, de ennyire?
A két ikercsaj követ egy hangot a padlásra ami a valószínűsíthetően halott kuzinjuk hangja, úgy, hogy pontosan tudják, hogy szörnyek vannak a házban! De még ez is oké, a Borzalmak Városa után ezt is le tudom nyelni, de… De van egy elmebajnok, egy IQ-light ninja, aki mindegyiküket lealázza hozzá nem értésével. Egy srác, aki ha sokat gyakorol akár még állófogas is lehet.
És most spoileresen elmondom, hogy mivel érdemelte ezt ki.

A szituáció a következő: már mindenki tudja, hogy van valami odakint, őrült gyilkos vagy szörny, ezért kideszkázzák az összes ajtót, ablakot, majd összebújva elalszanak. Az éjszaka közepén a kéményből leereszkedik egy karvastagságú láncra rácsavart mézeskalácsfigura. Aztán a lánc megcsörren egyszer, kétszer, háromszor mire felébred a gyökkető IQ-jú csemete. Kipislogja a csipát a szeméből, majd ahelyett, hogy fellármázna mindenkit, némi töprengés után odamászik, kiszedi a mézeskalácsot és mit csinál, na mit csinál?
B e l e h a r a p.
Reflexből lefejeltem a falat. Mert nyilván teljesen normális, hétköznapi dolog, hogy kétkilós láncokba göngyölt Mézik szálljanak le a kéményből. Nálunk még habcsókok is hullanak, ha kedvező a széljárás!
Argh…
Persze, aztán elkapják, de nem tudom megemészteni miféle agybéli sötétség kell ahhoz, hogy megkóstolj egy nyilvánvalóan ártó szándékkal, felettébb gyanús körülmények között felbukkanó sütit?!

Remélem szándékosan vették ilyen fájdalmasra, mintegy  fricskát adva a műfaj kliséinek, mert másképp nem fogadom el a létezését.

A horror része a filmnek, jól operál, nem mutat nagy újdonságokat, de végre kezd leesni, hogy mire fel az a nagy bohócmizéria, bár a magam részéről a zenés gyerekjátékok sokkal rosszabbak.
Valamint a végén a busójárás szerű jelenet is egész szép volt.
Meg maga a vége. Kemény öt percig kételyek gyötörtek és készültem egy KenyTheOne-s “Nincs szörny?!” kifakadásra, de aztán lett és ezzel helyreállt az univerzum rendje.

A fekete humor fűszerezi meg igazán ezt a filmet, mint például a nagyon erős kezdődő jelenet, a szereplők beletörődő, lehangolt egysorosai, a bizarr halálnemek, és a klisék abszurdumai

A szereplő gárda egész korrekt, nem ripacskodnak és pont annyira unszimpatikusak amennyire kell és bár sok jellemük nincs, de ez most nem is baj, mert a szintet megütik.
Mondjuk az anya, meg a srác kicsit kiemelkednek, őket szerintem már máshol is láttam játszani. De nem kerestem utána hol…
A nő képes halálra rémülni Mézi bosszúvágyas tesójától, ami szerintem nagy teljesítmény, tekintve, hogy én felröhögtem. A srác addig pedig szépen elviszi a hátán a finálét.
Jár neki a taps.

Ami a látvány illeti, nos ez is rendben van, többet nem tudnék mondani. Jah, de a nagymama visszaemlékezését kifejezetten üdítő módon oldották meg.

Összességében ez egy többször nézős film, amit akkor ajánlott elővenni, mikor már eret vágnál a karácsonyi maszlag felett.

Értékelés: 4 pont az 5-ből.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése